Elérhetőségek

Önkormányzat Zalaistvánd

8933 Zalaistvánd,
Ady Endre u. 1.
Telefon: 06-92/384-342

Zalaistvánd története

Zalaistvánd már az őskorban lakott hely volt. A Zala-dűlőből vaskori sír is került elő.

1275 decemberében a Cák nembeli Péter nádor IV. László részvételével hadjáratot vezetett Kőszegi Henrik fiai ellen.  Az összecsapásra Zalaszegnél (ma Tüskeszentpéter) került sor 1276 januárjának elején.  A menekülő sereg vezérét, Inkey Demetert a király hű vitéze, Márton fia Mike a „Zala folyó melletti Istvándnál” elfogta és lefejezte. 1276. január 8-án IV. László személyesen is járt Istvándon, hisz ezen a napon oklevelet állított itt ki. Ez az oklevél említi legkorábban Zalaistvándot. 1333-34-ben már temploma van, ekkor papja, Léránt 50 széles dénárt fizet a pápai tized fejében. Szombaton tartott hetivásárát 1346, 1400 és 1431-ben is említik. A Kemendi váruradalom részeként 1403-tól a Gersei Pethő család birtoka. A Zalán rév is működött, melyen vámot is szedtek. A XVI. századra Istvánd jelentős település, vámja és szombati vására nagyban hozzájárult gazdasági megerősödéséhez. 1476-ban a falut egy oklevél mezővárosként említi. Földesurai szerették volna gazdasági központtá fejleszteni, minek feltételei részben meg is valósultak, de a török hódoltság és a szomszédos birtokosok fosztogatásai megtörte az ez irányú fejlődést. Az Istvándi folyami átkelőt gyakran használták a kanizsai török portyázó csapatok, ezért lakóinak gyakran kellett a Zala mocsárvilágába menekülni. Templomát lerombolták (a XVIII. században csak tornyát tudták helyre állítani, ma is látható, „Pusztatoronynak” nevezik.) 1692-ben már az „Istvándi szőlőhegy”-ről olvashatunk az adóösszeírásban. Az Istvándi pusztát Festetics Ferenc vette meg a Gersei Pethő családtól és 1696-ban jobbágyokat telepített ide.  A Pethő család oldalági örökösei perrel próbálták Istvándot és a Kemendi uradalmat megszerezni, törekvésük nem sikerült. 1742-ben királyi adományként Festetics Kristóf megkapta az uradalmat.

A falu lakói szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel foglalkoztak. A környék erdeit kizárólag az uradalom használta. 1766-ban a növekvő jobbágyterhek miatt a helyi és a környékbeli gazdák megtagadták a földesúri szolgáltatásokat. A kivezényelt katonaság fegyverhasználat nélkül felszámolta a mozgalmat. A szőlőhegyben megalakult a hegyközség, ami minden szőlőbirtokos gazdát képviselt. Minden év Szent György napján a hegyközség elöljárói végigjárták a szőlőbirtokokat, ellenőrizték az utakat és a határjeleket. A hegybíró döntött a szüret időpontjáról és a szőlővel kapcsolatos peres ügyekről. 1783-ban már több takács, varga, kovács dolgozott a faluban. A Zala folyó partján malom és vízhajtású deszkametsző működött.   1784-ben megépült az evangélikus templom és mellette az iskola. 1847-ben Vidra Ferenc  ollári plébános ezt írja Istvándról: „lakosai példás szőlőművelők, takarékos gazdák, ügyes ökörhizlalók minél fogva vagyonosak….  A lakosok száma 817 fő ezek közt 439 evangélikus, 387 fő katolikus, majd minden gazda tart szolgát, szolgáló pedig ritka.” A szabadságharcban sokan részt vettek.  1860-ban sor került a tagosításra, a jobbágyok földbirtokkal rendelkező parasztgazdák lettek. 1866-ban a Vasárnapi Újság ezt írja a faluról: „Itt házak, földek és szőlőhegyek művelése… minden jólétre szép rendtartásra és iparra mutat. Kő nem találván közelben, a házak még eddig fából építvén.”  A XIX. század végén megjelenik a közelben a vasút vele polgárosodás is. Egyesületek, gazdasági szövetkezetek alakulnak, 1885-ben a környéken elsők között alakul meg Önkéntes Tűzoltósága, ami napjainkban is működik. A két világháború sok áldozatot követelt a falutól. 1945 után megalakult a tsz, a kevés munkalehetőség miatt sokan elvándoroltak a faluból. Önálló tanácsa a hetvenes években a pókaszepetki közös tanácsba olvadt. 1990 után látványos kulturális és gazdasági fejlődés zajlott le. Kiépült az ivóvíz-, földgázhálózat, megújult az evangélikus templom és a gyülekezeti ház, egy régi lakóházat tájházzá alakítottak át. Lesenceistvánddal testvér települési kapcsolat alakult. Az önkormányzat az óvoda fenntartásával próbálja „fiatalítani” a falut. A lakók művelődésének a Művelődési Ház és az Öregek Napközi Otthona ad helyet.  A szőlőhegyben több régi boronapince látható.

Vikár Tibor

 

Címer

Álló, háromszögű pajzs ezüstmezejében behajló zöld sátor. A pajzsfő elején és a pajzsfő hátsó részén egy-egy természetes, kockás liliom lebeg. A pajzs zöld mezejében a pajzs alsó éléből arany egytornyos templomtorony nő ki, melynek jobb és bal oldalát egy-egy pillér támasztja. A torony csúcsán arany kettőskereszt, a két pillér tetején arany háromszög végű, apostoli kereszt áll. A pajzsot koszorúszerűen elhelyezett két szőlőinda övezi, egy-egy arany szőlőfürttel. A pajzs felett fekete betűkkel a község neve: ZALAISTVÁND lebeg.



Önkormányzat Zalaistvánd - Magyar